Mátrai borvidék
A Mátra-hegység déli lankáin az északról védett szőlőterületeken – egykori mátraaljai borvidéken – már ...
Mátrai borvidék
A Mátra-hegység déli lankáin az északról védett szőlőterületeken – egykori mátraaljai borvidéken – már a középkorban is jelentős bortermelés folyt. Több világi és egyházi uradalmi szőlő, sőt középkori pince hirdette a helyi bortermelés hírét. Leghíresebb a XVIII. század közepén épített gyöngyöstarjáni úgynevezett Haller-uradalmi dézsmapince, amelynek feneketlen gyomra nyelte el a környék musttermését, hogy kiváló fehérbort érleljen.
A XX. század első harmadában a Károlyi-uradalom debrői hárslevelűje ért el világhírnevet. De a gyöngyösiek mellett az abasári, domoszlói, nagyrédei és visontai borok is méltán híresek. A borvidék szőlőültetvényeire gondozottság a jellemző.
A Mátra hegyvonulatai a domboldalakat védik az északi széltől, a szőlőterületek többsége az erdők között húzódik meg. A múlt és a jelen jól megfér egymással: a modern borkészítés és a régi időket idéző magyar szüreti szokások sem zárják ki egymást. Több középkori eredetű borospince található a vidéken, egy része felújítva ma is bort kínál.
Jellemző a vidékre, a Mátra védettséget biztosít az északi szelektől, viszont a csapadék nagy részét is felfogja. Ennek is köszönhetően jó mikroklíma alakult ki. Talaja változatos, pannonagyagra, márgára, löszre, andezitre, riolittufára képződött barna erdőtalaj, fekete nyiroktalaj, barnaföld jellemzi, mészben többnyire szegény a talaji.
